A gerincterápiával kapcsolatos legmodernebb kutatási eredmények szerint az ágyéki gerinc szegmentális stabilizációjának az erőfejlesztő edzés előtt kell megtörténnie.
A mélyen fekvő M. transversus abdominis és az M. multifidus lumbalis izmok felelősek az ágyéki gerincszakasz stabilizálásáért. Ezek nem nagy, erős mozgatóizmok, hanem érzékeny, mélyen fekvő tartóizmok, amelyek biomechanikailag a helyes pozícióba helyezik a gerinccsigolyákat, megvédve a csigolyák közötti porckorongot a helytelen terheléstől. Az M. multifidi és az M. transversus edzése elengedhetetlen a modern gerincterápiában. A hagyományos erősítő edzés ellenben tovább súlyosbíthatja a problémát.

Az érzékeny, mélyen fekvő lokális izmok edzése nem tipikus erőedzés. A szegmentális stabilizációs edzés finomkoordinációt igénylő mozdulatok végzését jelenti, amelyre sok gerincpanaszos beteg már nem képes. A fájdalom miatti kényszertartás és az inaktivitás miatt az M. transversus abdominis és az M. multifidus lumbalis legyengül és korlátozottan működik. A terápia kezdetén ezeknek az izmoknak az akaratlagos újraaktiválása és koordinálása a legfontosabb feladat.

A klasszikus gerincterápiás eszközök ülő testhelyzetben a legegyszerűbb, durvamotoros gyakorlatokat részesítik előnyben, és az alacsonyabb szintű mozgáskoordinációt szorgalmazzák azáltal, hogy a gyakorlatokat végző embert rögzítik az edzéseszközben.

A Zalaegerszegi Gerincterápiás Központ mozgás- és eszköztechnológiája ettől alapvetően eltér. A gyakorlatok célja itt a mélyen fekvő, szegmentálisan stabilizáló izmok aktiválása. A rendkívül kis terjedelmű, alacsony amplitúdójú és finom koordinációt igénylő mozdulatok biztosítják az M. transversus és az M. multifidus aktiválását.

A legtöbb gerincbeteg képtelen a gerincoszlop egyes szegmenseinek stabilizálására, ezáltal megszűnik az egyes gerincszakaszok fölötti kontroll. Ez instabilitást idéz elő. Neutrális zónán a csigolyatest és a porckorong közötti néhány milliméteres természetes elmozdulást értjük, amelyet a gerincstabilizáló rendszer aktív elemei korlátoznak, anélkül, hogy a medence középhelyzetében a felületi mozgatóizmok aktiválódnának.

A stabilizáló rendszer az idegi ellenőrző- és vezérlőrendszer, a passzív (csont, ízületi tok, szalagok) és az aktív (izom, ínszalag) rendszerek együttműködése. Az izmokat elhelyezkedésük alapján globális (mozgatóizmok) és lokális (stabilizáló izmok) kategóriába soroljuk. A neurális ellenőrző és irányító rendszer egy visszajelző rendszeren keresztül irányítja az aktív rendszer tevékenységét. Gerincpanaszok esetén a nyugalmi helyzetre vonatkozó „parancs” kedvezőtlenül hat elsősorban a szegmentálisan stabilizáló izomzatra. A megfelelő időben történő aktiválás és előkészítés elvész, a beteg a gerincoszlopát nem képes elég gyorsan stabilizálni és így a külső erőbehatásoktól védeni, még egy, a fájdalom megszüntetésére irányuló rövid terápia után sem.

A gerincpanaszos betegek nem tudják időben stabilizálni és védeni a gerincoszlopot. Tartóizmaik a fájdalom miatt elveszítik a gerincoszlop számára létfontosságú védőfunkciójukat. A Zalaegerszegi Gerincterápiás Központban szenzorok segítségével meghatározzuk a medence középállását, a terápiás gyakorlatok ebben a helyzetben zajlanak. E visszajelző rendszer nélkül a mélyen fekvő struktúrák célzott edzése nem lehetséges.